Emelkedett lélekkel szállok fel a pesti buszra, igen, hiszen ádvent van, és a kislányomhoz utazom.
Gondoltuk, megnézzük a híres Vörösmarty téri ádventi vásárt.
Na szóval, felszállok, és hátrébb indulok. A hátsó ajtónál hatalmas szemétkupac fogad. Valaki kiöntötte, vagy fellökte, vagy verekedés volt-e, nem tudom.
Ahogy jobban szemrevételezem, látom, hogy még féldecis pálinkás üveg is van a szemét között.
Cigarettacsikk, banánhéj, ételmaradványok. Aki pedig leszáll, annak szépen bele kell lépnie a szemétbe, hacsak nem tud repülni.
A buszon gyerekek is vannak.
Az emberek felszállnak, hátrafelé igyekeznek, szemük megakad a halom mindenfélén. Némelyek a fejüket csóválják, némelyek szótlanul, ügyeskedve átlépnek rajta.
Már azon gondolkodom, hogy kérek egy söprűt, és egy lapátot a sofőrtől és feltakarítom.
Igen ám, de rosszak a tapasztalataim mint már írtam, és féltem, hogy megkapom : ne üssem bele az orromat mindenbe.
Azért lefényképeztem, ki tudja ? Csak a gondolat bánt, mi van, ha ezt egy külföldi meglátja, milyen vélemény lesz rólunk ?
Mert számít. A legkisebb is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése