2015. február 26.

Ahhoz képest...

Ahhoz képest, hogy a télen még nagy hangon fogadkoztam, hogy nem és nem fogok veteményest csinálni az idén, nos, hát ahhoz képest már elég sok vetőmag virít itt a szobában...
A családom többi tagja fogadni is akart velem, a húgom azt mondta, adjam írásba, azuram csak legyintett, a gyerekek mosolyogtak.
Milyen igazuk lett ! Milyen jó, hogy nem fogadtam, most elveszítettem volna...
Vannak indokaim...
Például, bezárt a zöldségesünk.
Például, ott a nagy kert.Hagyjam kihasználatlanul ?
Például, tudjátok, milyen jó az íze a saját termésű paradicsomnak ?
Például, például, hiszen itt a tavasz ! Tavasszal pedig vetni kell!

Így történt, hogy elkezdtem újra a vetőmagvásárlást. Kezdődik minden elölről. A csirzó ládák benn a lakásban, az ásás, a jaj, nem mehetünk kirándulni, most érik a borsó...a lesz eső, nem lesz eső...kapálás az összekaszabolt karjaimmal, na és az újabb fogadkozások, hogy jövőre én ugyan nem...
Ráadásul, a sok napfénytől is el vagyok tiltva.

Hát így.
Most még megyek, és vásárlok zöldségmagokat, dughagymát, miegyebet.
Ja? És rendeltem a Starktól két gyümölcsfát, három hortenziát.
Attól tartok, még nincs vége...

2015. február 3.

A kelkáposztafőzelék hatása a szobanövényekre...

Az úgy volt, hogy kezdődött a kedvenc sorozatom, így hát a fődögélő kelkáposzta főzelék alatt lekapcsoltam a gázt, azaz csak azt hittem, hogy lekapcsoltam, pedig csak takarékra tettem.
Azuram ott sertepertélt ugyan a konyha közelében, de nem érzett semmi különöset. Sőt ! Nagyon kellemes illat terjengett szerinte, amint a főzelék szépen elfőtte a levét, elkezdett pirulgatni, aztán égni. Nagyon leégni...
Mire fenn az emeleten már nekem is gyanús lett a szag, késő volt. Az étel úgy odakozmált, hogy a lábos még most is ázik. 
Nem is ez a baj, hanem az, hogy a  kelkáposzta fövés közbeni, amúgy is penetráns illata elviselhetetlen bűzzé alakult az egész házban. Ablaknyitogatás, szellőztetés egész délután, este még mindig a szörnyű bűz.
Mivel fáztunk már, becsukogattuk ugyan, aztán azuram újra nyitogatta, én csukogattam, így történhetett, hogy a nappaliban egész éjjelre nyitva maradt az ablak.

Reggel bemenvén a jégverem hidegségű szobába, kétségbe esetten láttam, hogy a virágaim nem néznek valami jól ki , szinte biztos, hogy megfáztak...
A szag még most sem ment ki. Azóta is hallgatom a férjemtől, hogy milyen asszony az, aki lefekszik, és a tűzön hagyja az ebédnek valót...Viszont, mint utólag bevallotta, örült is, mert legalább nem kellett főzeléket ennie, amúgy is utálja.