Ahhoz képest...

Ahhoz képest, hogy a télen még nagy hangon fogadkoztam, hogy nem és nem fogok veteményest csinálni az idén, nos, hát ahhoz képest már elég sok vetőmag virít itt a szobában...
A családom többi tagja fogadni is akart velem, a húgom azt mondta, adjam írásba, azuram csak legyintett, a gyerekek mosolyogtak.
Milyen igazuk lett ! Milyen jó, hogy nem fogadtam, most elveszítettem volna...
Vannak indokaim...
Például, bezárt a zöldségesünk.
Például, ott a nagy kert.Hagyjam kihasználatlanul ?
Például, tudjátok, milyen jó az íze a saját termésű paradicsomnak ?
Például, például, hiszen itt a tavasz ! Tavasszal pedig vetni kell!

Így történt, hogy elkezdtem újra a vetőmagvásárlást. Kezdődik minden elölről. A csirzó ládák benn a lakásban, az ásás, a jaj, nem mehetünk kirándulni, most érik a borsó...a lesz eső, nem lesz eső...kapálás az összekaszabolt karjaimmal, na és az újabb fogadkozások, hogy jövőre én ugyan nem...
Ráadásul, a sok napfénytől is el vagyok tiltva.

Hát így.
Most még megyek, és vásárlok zöldségmagokat, dughagymát, miegyebet.
Ja? És rendeltem a Starktól két gyümölcsfát, három hortenziát.
Attól tartok, még nincs vége...