Nekem csöngettek...

Készen vagyunk a bevásárlással, és amint haladunk át a kapun, éktelen visítással megszólal a csengő...
Az uram már túl van, nálam visít, pirosan villogva hívja fel a figyelmet rám, no lám, lehet, hogy tolvaj akar kivinni valamit...
Nagyon megijedtem, ráadásul a rám szegeződő tekintetek sem voltak túl bizalomgerjesztőek.
Ám már ott is termett a jóképű biztonsági őr, és udvariasan kérte, mutassam meg a szatyromat, no és a számlát.
- Csak is az arckrém lehet - mondta. - Az szokott ilyeneket csinálni.
Átvizsgálta a cuccokat, megvolt minden a számlán is. Udvariasan elnézést kért, és már ment is volna a dolgára, amikor férjem, nagy ármányosan megszólalt:
- Azt hittem be is viszi...Vagy nem tartják bent a feleségemet?
A fiatal férfi nevetett, és biztosított, hogy szó sincs róla... én meg sápadoztam az ijedtségtől meg a dühtől, de inkább a düh motivált, amikor rávágtam :
- Én maradhatok uram...- és azt hiszem, még kacsintottam is.

Foto: Astrasec

Azt látni kellett volna. Ahogy a biztonsági ember szélsebesen elvágtázott.
Nem tudtam, hogy ilyen nagy hatással lesz rá a kijelentésem.
A zuram viszont elég rosszallóan nézett rám.
Nem tudom, mi nem tetszett neki...