Elmélkedések, bár nem kellene...

Gazolás közben jönnek aztán a magvas gondolatok.
Mennyi gaz...Fura a magyar nyelv.
- tolvaj gazember
- gyilkos gazember
- hazug gazember...mondjuk a rossz emberekre.
Pedig a különbség egy ici-pici betűcske. Egy i betű. Ugye milyen keskeny az ösvény?
Aztán folyton egy kérdés motoszkál a fejemben, nevezetesen: hogyan adhattak ennek az undok, élősködő növénynek ilyen szép nevet, hogy Aranka ?
Hát ilyenek járnak a fejemben, amíg húzkodom a gazt. Fura a magyar nyelv, nem igaz ?

Papok a gáton (már csak emlék...)

Szegény Duna...miért is bántjátok?

Nyergesi helyzetkép a Kossuth L.utcában

Veszélyben a vasúti sínek...

Lábatlan

 Én is készítettem pár képet az árvíz ideje alatt.Láttam már néhány zord arcát eddig telente, de ez most igazán megrémített...

A vasúti híd

Ismét Nyerges...

Nyergesújfalu, 10-es út

"S tengert látok, ahogy kitekinték..."

Fáradtak a munkatársaim...

A kedvenc jégészlelő helyem is vízben úszik

Süttői helyzetkép

Iskolaudvarunk vízben

A vasúti híd

A szerelem különféle hatásai.

Dani beszéde romlott. Az l-betűt már egész szépen, az r-t még néha eltévesztve ugyan, de elég jól

kimondta.
A szülők addig törték a fejüket, míg egyszerre csak megvilágosodtak. Hát persze ! A Luca !
Kiderült, a két kicsi sülve-főve együtt van, és nyilván, a beszédük is el kezdett hasonlítani egymásra ...
Mondjuk, nekem is feltűnt, amikor beszélt a kislányról, következetesen Jucát mondott.
Sőt, most így visszagondolva, az is furcsa volt, mikor elmondta, azért kell a gyűrű, mert "el szejetném jejezni a Jucát..."
Hogy Luca szülei milyen következtetésre jutottak, azt nem tudom, de mihelyst meglesz az eljegyzési gyűrű, majd megkérdezem.
Addig is drukkolok, hogy kapjak pijos köveset....

Dani szándékai komolyak...

- Mama ! - kérdi Dani a szkájpon.- Mikor lesz újra kirakodó vásár Nyergesen?
- Milyen vásár ?
- Hát tudod, ami karácsonykor is volt...
- Ja , Az adventi ? Hát az még sokára. Miért?
- Mert kellene még egy gyűrű. Olyan piros köves.Emlékszel?
Persze, hogy emlékszem. Dani választotta egy gyöngyfűzős hölgynél, kemény 200 magyar forintomba került.
- Miért ? Elszakadt?- én ilyesmire gondoltam.
- Nem, nem. -válaszol gondterhelten, aztán kicsit szégyenlősen, szöszi fejét a két kezébe fogva meséli.
- Tudod, van a Luca az óvodában. És tudod mama, szerelmes vagyok beléje. És szeretném eljegyezni.
Ragyog a szeme, mosolyog az egész kis lénye.
- Szép kislány? - kérdem én.
- Igen. Tudsz szerezni ?
- Megpróbálom. - nyugtatom meg. - Sürgős ?
- Igen, mert akkor talán megpuszilhatom.
Aha ! Értem én, hogyne érteném. Éppen ilyen négy-öt éves forma ovis lehettem az első szerelem idején, amikor a Matyiba szerelmesedtem.
Teljes bizalommal kérdezi:
- Tudsz segíteni?
- Meglesz, nyugodj meg. - Még a héten.
Örül. Mosolyog. Szerelmes.

Akkor én is megmutatom...

Nászuram a minap egy kosár gévagombával lepett meg.Azonnal végignéztem a lehetséges elkészítési módokat, és nekiláttam. Még a mélyhűtőbe is került belőlük. Finom volt, bár kicsit féltem a kénsárga, óriási gombáktól...Reméltem, nem kell táviratoznia a násznak:
"Az anyós meghalt, tehát a gomba jó."

Ma megkövetem...

Igen, mert elsőre szabályosan kinevettem.
- Diófát ültetni 62 évesen !- kacarásztam. -Hol leszünk mi már akkor, amikor ez teremni fog?
- De ez nem olyan. - mondta. 
Kicsit belesápadtam az oltvány árába, aztán csak legyintettem.
- Nem számít ! - majd a gyerekeinknek jó lesz, úgyis nagyon megy fel a dió ára.
Ez még tavalyelőtt volt.
Ma nézem a fácskát, és rajta a két szem termést. Elképesztő.
Ma bocsánatot kérek Tőle...

Figyelek !

Azt mondja, hogy de hiszen ő figyel !
- Az Edina megvette a kocsit - mesélem az újságot.
Válasz:
- Mit csinált az Edina ?
- Megvette az autót.
Válasz:
- Kicsoda ?
És ilyesmi nap, mint nap...