Megint.....

KÁLDI JÁNOS

UJJÉ, HAZAFELÉ


Pipacs köszönt a rozsmezőből,
s az árokparton egy félvad orgonabokor
egyre mondja
lila himnuszát.
A Herpenyő megrázza
megrozsdásodott csengettyűit.
A lombok, a lombok, igen, azok is
integetnek.

Ujjé, ujjé,
rokon itt fű, fa, ember,
nem vagyok ismeretlen.
Mosolyog felém a gólyhír,
a kakukkfű, a vízililiom.
Testvéri-mód üdvözöl a bodzavirág.
A hajamra száll
egy tétova, árva katica.

Tudnak rólam -
és számon tartanak.
Nem temetett el az Idő,
a Felejtés.
Őrzi szavamat (mindazt, mit énekeltem)
a nyír, a nyár,
a rétbe-vesző, vége-nincs gyalogút,
és az is,
a régi ég, a régi ég !

Telefonbeszélgetések....

Beszélgetés I.
Férfihang:
- Jó napot kívánok XY. vagyok a ......tól. Nem zavarom Önt? 
- Sajnos igen. Éppen vendégeim vannak.
- Köszönöm.Akkor majd később keressük Önt...


Beszélgetés II.
- Fenti bevezetés, majd a kérdés: nem zavarom Önt ?
- Hát éppen ebédelünk...
- Csak pár szóval, kb. 2-3 percig venném el a figyelmét...- s mivel nem engedi, hogy szóhoz jussak, már mondja is....lelkesen ecsetelve, micsoda szerencse vár rám, ha kiváltom azt a bizonyos kártyát.


Áldott jó szívem, jólneveltségem tiltakozik ugyan, de 12 perc után félbeszakítom...
A levesem kihűlt, az étvágyam is csökkenőben.
Beszélgetés III.


Még aznap délután. Ugyanaz a férfihang. Most végighallgatom (20 perc), miért érdemes nekem ezt a kártyát kiváltanom. A kérdései enyhén szólva idegesítőek, miszerint:
- Mennyi a havi nyugdíja ? 
Mikor megmondom, lelkendezik:
- Nagyszerű, tehát ötvenezernél több....
- Igen, nagyszerű. - válaszolom szkeptikusan. De a kártyát még meg kell beszélnem a férjemmel.
- Jó, akkor holnap visszahívom Önt.
Tiltakoznék, de leteszi.
Beszélgetés IV.


Másnap. A férfihang.
- Nem zavarom ?
- De igen. És nem kell a kártya se....köszönjük, nem élünk vele.
- Miért nem ?
- Csak. Köszönjük, nem kérjük.
- Miért nem ? - kérdi újra csökönyösen. Muszáj elmondanom, hogy nem vagyok hajlandó semmilyen hitelügyletbe belemenni. Meg aztán a férjem....


Nagy nehezen visszavonul.
Beszélgetés V.


Most egy női hang kérdezi ugyanezeket. Csalódott.
A végén rosszallóan közli velem:
- Nem értem Önöket. Igazán nem értem. MIÉRT NEM ?
Minden türelmemet elveszítve levágom a telefont.


Beszélgetés VI.


Nem telik el fél perc, a telefon újra csörög. Beleordítok:
- Nem veszünk semmit sem !
A vonal végén keresztfiam meglepett hangja:
- Szia Keri ! Csak boldog szülinapot szeretnék kivánni neked. Csak nincs valami baj ?

Hogy könnyebb legyen elviselni...

Jókedvűen, teli tüdőből, harsogó nevetéssel kell búcsúzni az ifjúságtól, mint aki megbízhatatlan útitárstól szabadul meg. Ezt kell mondani. (...) Nem is volt olyan jó ifjúnak lenni. Zavar volt, köd, vágyakozás, tájékozatlanság, hamis fogalmak, még sokkal hamisabb képzetek, vágy és félelem, hogy elmaradunk a nagy versenyben. S mikor karjaink között tartottunk valakit, mennyi félreértés! S a félelem, hogy elmulasztjuk a Másikat, aki igazibb! (...) Nem, az ifjúságtól sajnálkozás nélkül lehet búcsúzni. Lázállapot volt ez, megható és gyöngéd önkívület.

126-127. oldal                                           (Márai Sándor)

Emlékeim...avagy: Be szabad-e menni újévet köszönteni?

Ez újév reggelén… (népköltés)



Ez újév reggelén minden jót kívánok,

Ahová csak nézel, nyíljanak virágok.

Még a hó felett is virág nyiladozzon

Dalos madár zengjen minden rózsabokron,

Minden szép, minden jó legyen mindig bőven,

Szálljon mindig áldás rátok ebben az újévben.


Mit tagadjam. Amikor ezt a verset megpillantottam, megrohantak az emlékek. Behúnyt szemeim előtt megjelent az iskolai olvasókönyvem, amelyből ezt a verset megtanultuk a kishúgommal.
Mennyire izgultunk ! Mennyire vártuk az újév reggelét, amikor hajnalok hajnalán nyakunkba vettük a falut, és ropogó hóban, félig megfagyva végig jártuk szokott helyeinket, hogy elmondjuk az újévi köszöntést, és bekasszírozzuk jól megérdemelt ajándékunkat: cukrot, aprópénzt kaptunk.
Volt olyan hely is, ahol egy szem alma volt a jutalmunk, de annak is örültünk....
Mire kivilágosodott, megrakott táskával, boldogan tértünk haza.
Milyen boldogok voltunk !

Ma is kívángatunk egymásnak boldog újévet, de valahogy gépiesen, kötelességszerűen.
Idén azt is mondták nekem, hogy "boldogot". Volt aki nemes egyszerűséggel, tréfásan megjegyezte: " boldog.....itt hatásszünet következett....ulj, ahogy tudsz...." Persze nevettünk.
Mégis. Minden újév reggelén bevillan egy emlékkép. Megyünk a nagy hóban a húgommal, szívünk minden melegével kívánunk mindenkinek boldog újesztendőt. És el is hisszük...

Születésnapi intelem - magamnak.

"....Az a gyáva, Ki mit érez, elrejti magába, és ami benne gyönge, emberi, a másiknak föltárni nem meri,

Mért várod őt, ha nem ezért? A boldog élet vágya nem kísért? Galambok közt, virágos szigeten, Békés családi kör parányi házban.

Az élet szép... Tenéked magyarázzam?"
Nem hiába! Heltai Jenő rátapintott a lényegre !
Ez az egyetlen 2012. évi fogadalmam. Ennek az érzésnek a betartása....

Téli érzések...

Weöres Sándor: Téli dal



Zivatar, hóvihar,

megjöttél,

szép idő, jó idő,

megszöktél.

A bokor csontváztenyér,

a hold rosszul kelt kenyér,

élesztőtlen, sápatag,

a mező hósivatag.

December, rossz ember,

csontunk fáj,

január, jaguár,

ne ugrálj.

Bármi balul ver a tél,

szegény jobb kéz mégis él,

forró levest kanalaz,

forralt bort is poharaz.

Zivatar, hóvihar,

távozzál,

döngető csúf idő,

változzál!

Kedvenc versem...

Kisfaludy Károly: Szülőföldem szép határa
Szülőföldem szép határa!
Meglátlak-e valahára?
Ahol állok, ahol megyek,
mindenkor csak feléd nézek.

Ha madár jön, tőle kérdem,
Virulsz-e még, szülőföldem?
Azt kérdezem a felhőktül,
Azt a susogó szellőktül.

De azok nem vigasztalnak,
Bús szívemmel árván hagynak:
Árván élek bús szívemmel,
Mint a fű, mely a sziklán kel.

Kisded hajlék, hol születtem,
hej, tőled be távol estem!
Távol estem, mint a levél,
Melyet elkap a forgószél.

Vízkereszt, vagy amit akartok....vagy megőrűltem...

Gyanúsan jobban vagyok. Igaz, hogy erős szél fúj, de jól bebugyoláltam magam, még a jégnéző csizmámat is felvettem, hogy az uram ne szólhasson semmit.Irány a kert !Megnézem a betakargatott növényeimet: rozmaring, kakukkfű, babér.....mind szépen virulnak a lombtakaró alatt. Hiába ! Az idő inkább tavaszias, mint januári. Egyszercsak mit látnak szemeim? A lehullott levelek alól kikandikálnak a frissen kikelt rukkola levelei, na meg a zeller is elkezdett hajtani. Nem baj, szeretem !
Nem baj ? Ha belegondolok, most kellene a legzordabb télnek lennie....
Amikor ezidőtájt születtem (két dátum is van), édesanyám szerint olyan hideg volt,hogy a verebek leestek a fáról....és akkora hó, hogy a januárban született gyerekeket összevárták, és egyszerre anyakönyvezték őket Keszthelyen. Így vagyok két héttel fiatalabb....
Most akkor mi van? Mégis. A szívem örül a kis zöld növénykéknek. 
Még jobban batakarom őket, mert ami késik, nem múlik. Meg aztán nem eszi meg a kutya a telet.
Meg jön még kutyára dér.
Így morfondírozok, aztán bemegyek, és előveszem a tavaly szedett magjaimat, rendbe rakom őket.A kaporral kezdem...fura egy növény....a boltban vásárolt magból sosem kel ki.Ám, ha én szedem, kaporországban nem terem annyi, mint az én kertemben . A lakást belengi a kapor csodás illata, a férjem morcog, és hatázottan megtiltja, hogy mégegyszer kimenjek.

Valahogy ettől jókedvem lesz..... 

Rezi bemutatása - Történet, emlékek és a Templom

Vanilia égbolt...

Bár szokásos év eleji influenzámban leledzek (pedig kaptam védőoltást is), ma reggel, ahogy kinéztem az ablakon, csodás látvány tárult a szemem elé. Az égbolt körös-körül vanilia színben pompázott...Ettől-e, vagy a vitaminkúrától, de kidobott az ágy ! 

BOLDOG ÚJÉVET!